-Csillog-villog!- mosolyodtam el jól végzett munkám eredményen, ami egy megtisztult zuhanyzó. Az a görbület is hirtelen lefagyott rólam, mikor megpillantottam a helyiség többi részén uralkodó állapotot. Mindenhol kosz és mocsok, használt ruhák telítették be az egész padlót. Az állam szimplán leesett, egy feldúlt gondolat kishíján arra ösztönzött, hogy most azonnal menjek: mondjak fel.-Nyugi Hyun!- nyugtattam magamat, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében ragadtam meg tisztítóeszközeimet, amik egy kopott rongyból, egy szivacsból és pár tisztítószerből állt. Azt sem tudtam mihez álljak neki először... Takarítsam el a szennyest a földről? Mossam le a tükröt? Az említett tárgy elé állva vártam volna a választ saját magamtól, ha már láttam volna benne magamat... Az igazi ledöbbenés csak akkor ért, mikor kicsit lejjebb vándorolt tekintetem a mosdókagylóra. Na jó itt emberek laknak vagy állatok? Hányni tudtam volna, bár nem tettem, hisz tudtam, hogy azt is én takarítanám fel... Elég meló ez már így is! Megfontolt ötlettől elhatároztam, hogy az illemhelyiségbe még véletlen se térek be... Egy undorodó fintorral ragadtam meg ismételten az anyagot, és hihetetlen gyorsasággal kezdtem sikálni a lutykos tükröt.
Zsibbadó kézzel és fájó háttal lihegtem az immár ragyogó padlón ülve. Végigmértem az egész kócerályt, ami csak úgy tündöklött a tisztaságtól. Elvigyorodva kémleltem tovább eszembe juttatva a kemény munkát, amivel alaposan megszenvedtem, és kiadósan bele is fáradtam.
-Még csak négy óra?- csodálkoztam rá a számra, ami a zsebemből előkapott telefonom kijelzőjén virított. Még két óra, mire a fiúk hazaérnek... Visszacsúsztatva eredeti helyére készülékem gondolkoztam el további programomon. Még a szobák hátra vannak, de azzal hamar végzek... A konyhát már elintéztem. A legelőször takarított fülkére pillantva villant meg elmémben egy átfutó gondolat. Végülis elfáradtam, piszkos lettem... Egy vakmerő mosolyt magamra festve kerekedtem fel hideg ülőhelyemről, majd a hátamon lévő köténycsomóval kezdtem babrálni. Hihetetlen sebességgel kaptam le magamról a kioldott anyagot, majd a rajtam maradt ruhadarabokkal is így tettem. Meztelenül ugrottam be a zuhanytálcára, és megragadva a zuhanyzó fejet engedtem magamra egy jó adag forró vizet. Élvezettel töltöttek el az égető cseppek, amik fedetlen testemen végigcsúszva érték el lábfejemet is. Sokáig csak a tarkómat áztattam, ami nem tagadás, kellemesen esett a nagy takarítás után. Csukott szemmel söpörtem arrébb vizes hajamat, hogy még több víz érhesse a hátamat is. Egyre párásodott a letisztított üveg is, fél óra után már ki se lehett látni szinte. Jó sok lesz, majd a vízszámla, de amiről a Bangtan nem tud, az nem fáj nekik! Teljesen elmélyedtem a gondolataimban, kizártam a külvilágot, a folyadék jóhangzású csobogásán kívül semmi se zavart meg... Kivéve, mikor szinte kicsapódott a kabin ajtaja... Ijedtségemben egy hangos sikítással intimrészeim elé kaptam kezem, illetve keresztezve lábamat takartam el nőiességemet. Kinyitva rémült szemeimet egy meglepődött arckifejezésű Jhopeot pillantottam meg először. Nem várt dologban volt része, de észrevételem szerint annál inkább élvezte a helyzetet. Káprázó szemeit újra és újra végig simította víztől csillogó alakomon, nem is csukta be az ajtót, csak ácsorgott, és figyelt rendkívül nagy érdekfeszítéssel. Én szószerint lefagytam, nem mertem szólni, nem mertem mozdulni. Közben a kezemben szorongatott zuhanyrózsa sugarai a párás fülke oldalát spriccelték percekig.
-Elnézést... Azt hittem később jönnek.- nyögtem be végre valami bocsánatkérő szöveget paradicsomig vöröslő fejjel. Most legszívesebben elmerültem volna én is a lefolyón lecsurgó apró patakokkal együtt. Vártam a lecseszést, a kiabálást, esetleg a kirúgást. Farkasszemet nézni a titokzatos sorssal? Annál rosszabb nincs! Várni a döntést, az eldöntőszót, ami akár az egész életedre is kihat... Jó ez túlzás, mivel max keresek más minimálbéres állást, de nem lenne rossz legalább ezt a munkát megtartani.
-Jóváteheted!- ragadta meg felsője legalját, majd egy mozdulattal rántotta le magáról, így rálátást nyerhettem egészen kidolgozott, pár kocka lakta felsőtestére.
-Mit csinál?!- riadtam fel, mire az öve csattját kezdte birizgálni, egyet hátra ugrottam a félelemtől.
-Hagyjuk ezt a magázódást!- kapta le magáról az utolsó ruhadarabokat is, majd meztelenül szállt be mellém a zuhanyzóba magunkra csapva az ajtót. Szemem legelőször méretes farkánál akadt meg, csak aztán tudtam egy ijedt pillantást éntézni felé. Meg száraz testét az én nedves alakomhoz szorította, majd vizes hajamat hátrafésülve támasztotta meg ujjait az államon.-Hidd el... élvezni fogod!- suttogta fülemhez hajolva, és amint férfiasságát bőrömön éreztem, egyből belerezdült minden porcikám. Elsőként kezeimet rántotta el keblem elől, így már felsőtestem teljesen szabad volt előtte. Szégyenlősen kaptam volna vissza karjaimat, de továbbra is szorította csuklóimat testem mellett-Így már sokkal jobb!- jegyezte meg ajkaimtól pár centire, majd nem is habozott, lecsapott rájuk. Ijedten dülledtek szemeim a kétszeresükre, miközben HoSeok minden áron próbálta átvezetni nyelvét a számba. Így is elég kiszolgáltatottnak éreztem magam, és én is tudtam, hogy már nincs menekvés, ezért elengedve szajha lelkemet adtam fel neki testemet, csináljon vele, amit csak akar. Tüzes táncra hívva ízérzékszervemet matatott körbe számára eddig ismeretlen zúgban. A végefelé már kezdtem úgy gondolni, hogy tényleg élveznem kéne... Hiszen a falnak vagyok szorítva, a kezem lefogva... Mi mást tehetnék? Küzdjek ellene? Amiből csak szenvedés lenne? Készségesen adtam át magam minden élvezetnek, és még egy apró sóhajjal is dícsértem a remek csókot. Nem titok, tényleg fatasztikusan csókol a srác. Egy kéjes vigyorral az arcán vált el tőlem, másodpercekig csak íriszeimbe bámult. Csábító mosolyt festettem én is magamra, amiben alsó ajkam szexisen beharaptam, majd meggyengült ujjai közül kiszabadított kezemmel túrtam hajába, aminél fogva rántottam magamhoz, egy újabb szenvedélyes csókba invitálva. Újabb elválásunknál nem engedte a teljes eltávolodást, ezúttal ő szorította kegyetlenül fogai közé a dúsabb párnámat. Eleresztése után a nyakamat vette célponttul, amit ismét egy kéjes hanggal díjaztam. Kezeim háta felé vették az irányt, középpontomat próbáltam erekciójához nyomni lábujjhegyre magasodva.
-Megjött a kedved cica?- lihegte két csók között.
-Meg!- somolyodtam el, miközben próbáltam visszahelyezni a zuhanyrózsát úgy, hogy ne fosszam meg magam egy másodpercre se az élvezetektől. Sikeres akcióm végén már nem csak tüzes csókokat lehelt nyakamra, hanem könyörtelenül meg is szívta a bőrt fogaival. Nem sokára két ujját is megéreztem magamban, amitől nyögések hagyták el a számat. Halk sóhajaimból már sorozat lett, hegyes körmeimmel a hátát kezdtem karmolászni vadul.-Azt akarom, hogy bennem legyél már!- nyögtem fülébe vágyitatta, lágy hanggal egyre erősebben nyúzva bőrét. Egy kaján mosollyal vált el nyakamtól, majd miután kihúzta tagjait, mélyen a szemembe meredt.
-Nyugi cica! Itt én dirigálok!- utasított rendre, és egy utolsó csókot lopva tőlem, kapott hirtelen az ölébe a falhoz nyomva. Lábaimat a derekán kulcsoltam össze, karjaimmal nyakáb kapaszkodtam, míg ő fenekem alján támasztott, amit párszor jó erősen meg is markolt (ilyenkor általában a szájába nyögtem). Utolsó figyelmeztetőként elvált ajkaimtól, majd magára húzott, és már magamban is tudhattam teljes méretét. Hangos sikítással fogadtam férfiasságát, egyik kezemmel egyből a hajába martam. Rátapadva ajkaimra kezdett mozogni bennem lassan, majd fokozatosan gyorsított a tempón. Később elszakadtunk egymás szájától, így még több nyögéssel tölthettünk be a lakást. Csak minket lehetett hallani az egész lakásban, remélem, hogy csak Jhope ért haza, mert a többiek biztos rögtön kirúgnának! Akkor könnyes szemeimmel nem láttam át ezt az egészet csak sikítozva rángattam HoSeok haját, másik kezemmel pedig nyakát nyúztam körmeimmel. Miután mindketten egyszerre elélveztünk, utolsó lökésekkel juttatott el mindekettőnket a csúcsra, majd erőtlenül omlottam csupasz mellkasára. Lihegve pihentem még ott percekig, hallgattam szíve heves dobogását. A víz még mindig megállíthatatlanul csobogott mellettünk, de egy cseppet sem zavart inkább még szenvedélyesebb hangulatot varázsolt.-Fantasztikus voltál!- súgta fülembe pihegve, majd egy puszit nyomva a számra húzódott ki belőlem, és ezzel le is rakott a földre. Alig tudtam megállni a saját lábamon a gyönyörtől, ezért egy kis segítséget igényeltem tőle, amit szívesen meg is tett.
-Ugye nem beszélünk róla senkinek?- gondoltam, a biztonság kedvéért megkérdezem.
-Húhaaa... Első lány, aki nem akarja szétkürtölni a világnak, hogy megdöntöttem.- mosolyodott el cinikusan, miközben elzárta az elég régóta folyó vizet. Na most már nem tudom letagadni a magas vízszámlát... csak ráfoghatom HoSeokra.
-Csak nem akarom, hogy kirúgjanak...- hagyta el az én számat is egy kínos görbület. Ledobva róla kellemetlen tekintetem tártam ki a párás kabin ajtaját, így végre kiszabadulhatott a szaunába illő gőz. Jhope kitörve előttem totyogott az egyik szekrényhez, majd rövid matatás után magabiztosságot vesztett alakomhoz vágott egy száraz törölközőt. Egy pillanatnyi vizsgálás után már készségesen tekertem magamra az anyagot, majd a fiú is hasonlóan téve egy világoskék darabbal, ragadta meg a polcon fekvő hajszárítót, és kifelé menet a kezembe nyomta.
-Öt perced van hajat szárítani és lelépni.- szólt vissza a küszöbről, tekintetét felém se intézte.
-Még nem végeztem a szobákkal!- kiáltottam utána ijedten, mielőtt egyedül hagyhatott volna.
-Öt perc!- ismételte ingerülten, ezúttal legalább a háta felett át vezette szemeit irányomba. Hangosan csapta be maga mögött az ajtót ezzel teljes magányomba hagyva engem. Nedves hajamből még mindig csöpögött a víz egyenesen a hideg csempére, üres szempárral meredtem magam elé, bár tudtam, hogy nem kéne, hisz csak "öt percem" van... Talán kicsit visszatért ártatlan lelkem bűnös testembe. Hiába volt csodálatos, és már tényleg régóta nem voltam fiúval a munkakeresés miatt, de egyszeri volt. Talán még az se lenne rossz, ha soha többé nem találkoznánk.-Öt perc!- ordított be az ajtó előtt elhaladó HoSeok figyelmeztetve az idő rövidségére. Engedelmeskedve főnökömnek dugtam be a konektorba a berendezést, ami fülsüketítő zajjal fújta a meleglevegőt percekig. Egész hamar végeztem, talán még időben is, majd ruháimat magamra kapkodva szedtem össze minden holmimat. A nappaliba érve tapasztaltam, hogy tényleg csak ketten vagyunk az elcsendesült lakásban, hisz az emelten lévő szobák is ürességtől kongtak. Jhope az étkező asztalnál foglalt helyet, kínait evett vacsoraként, majd lenéző tekintetét fokozatosan vezette fel a nappali közepén ácsorgó alakomon, aki már vagy egy fél perce bámulja bambán, értetlenül.-Mindjárt hazaérnek a fiúk, most menjél, ha nem akarsz lebukni!- utasított ismét távozásra, majd egy újabb falat tésztát vett a szájába. Nagy sóhajjal eredtem ismét útnak lehajtott fejjel, de mostmár végérvényesen távoztam a Bangtan-lakásból. Hogy jövök én ide vissza legközelebb?
*Hónapok múlva*
Apró mosollyal az arcomon törölgttem körkörös mozdulatokat végezve a pultot, amin már a tükörképem kezdett halványan megjelenni. Lehet egy eladónak nem kéne takarítania, de hiányzik a pucolás, a súrolás. Bár a pár hónapja megszerzett kávézós állás jobban a szívembe szökött mint a régi, Bangtan utáni ugrálás. A kritikus esemény után egy héttel mondtam fel, nem tudtam úgy élni, hogy HoSeok mindennap miattam, vagyis inkább a szexért ért haza a fiúk előtt egy órával, aztán egy gyors menet után ismét csak az öt perc. A testemnek fantasztikus volt, de a lelkem nem bírta ezt a készséges kurválkodást. Jobb is így... Biztos állásom van, nagyobb lakásom, spórolt pénzem, boldog vagyok! Még mindig a már tündöklő felületet sikáltam, szinte alig figyeltem a lézengő vendégeket, akik k-be járkálnak vagy épp egy asztalnál ücsörögnek.-Két lattét!- sétált a pulthoz egy maszkos férfi, szemét napszemüveg és sapka takarta. A száját fedő anyagot beszéd közben lehúzta, majd rövi mondata végig visszahelyezte eredeti helyére. Tekintetét kezében lévő telefonja kijelzőjébe vájta, egyszer sem tekintett fel meglepett arcomra. Nem kellett a legnagyobb fanlánynak lennem, hogy felismerjem... az első pillantásra tudtam ki ő.
-HoSeok!- villantottam rá egy harminkét fogas vigyort. Értetlenül kapta fel fejét készülékéről, és láthatólag ő is egyből rámismert. Maszkja takarta (valószínűleg) felfelé görbülő száját, de észrevételem szerint ő is somolygott rám.
-Hyun!- húzta le véglegesen az anyagot, így ismét rálátást nyerhettem rég látott, rég érzett ajkaira.-Itt dolgozol?- tekintett körül hangulatos munkahelyemen. Nyilvánvalóan a kassza mögött álló lány az adott helyen kapott munkát, de nem tettem szóvá értelmetlen kérdését, hisz tudtam, hogy számára is világos, csak költői kérdésnek szánta.
-Pár hónapja...- nevettem fel ledobva a rongyot, majd a kávémasina felé vettem az irányt, hogy elkézíthessem a vendég rendelését.-Összefuthatnánk valamikor!- álltam elő egy hirtelen gondolatból eredt ötletemmel. Tény, hogy nem voltam fiúval azóta, jól jöhetne a sok munka közt egy kis szórakozás...
-Tudod a telefonszámom!- kacsintott rám, miközben a pulton dobolt körmeivel.
-És kié lesz a másik?- helyeztem el a műanyagpoharakat a gép alá.
-Csak beugrottunk a barátnőmmel.- mutatott az ajtó mellett ácsorgó lányra, aki barátja példáját követve le nem szakadt készüléke képernyőjéről. Barátnő? Pár rosszálló, ám nem feltűnő tekintetet intéztem felé, majd műmosolyt festve magamra léptem vissza a lefőtt kávékhoz. Na akkor a tervezett program ki is lőve... Zaklatott arckifejezéssel (Jhopenak háttal) öntöttem tele tejjel a kért, forró italokat, majd rövid keverés után óvatosan a poharakra nyomtam a tetejüket. Erőtvéve magamon húztam arcomra újra jólbevált, hamis vigyorom, és figyelve, hogy ne lötyöktessem ki az italokat, helyeztem el a csillogó felületen a rendeléseket.
-1620 lesz!- somolyogtam rá, bár legbelül teljesen lelombozódtam. Már a mosolyt se tudtam olyan magabiztosan tartani, már-már vicsorrá változott magamra erőltetett vigyorom.
-Köszi! Akkor majd beszélünk!- csapta le az asztalra a kért összeget, majd megragadva a műanyagokat búcsúzott, irányát társa felé vette. Én csak utána intettem bazsalyogva, de csak hamar lelomhadt az ál kedvem is, mikor a lány egy puszit nyomva HoSeok arcára vette át az általam készített kávét. Már majdnem könnyes szemekkel meredtem távolodó alakjukra, látva ahogy a fiú végleg kilép életemből. Ez miért hat meg ennyire? Hisz csak szex volt köztünk... lélektelen, mocskos szex. Az ajtó csukódása után szinte alig tudtam visszatartani, de a következő vendég kiszolgálása végtelenül lefoglalt. Őt is egy megtévesztő mosollyal fogadtam, és ugyanazzal a megjátszott jókedvvel szolgáltam ki, mint előző vendégem. Ez így ment az egész munkaidőmben, majd csak zárórakor törtek elő belőlem az érzelmek, de nem könnyek formájában. Semmisen, üres tekintettel bámultam az előttem lévő helyiséget a pultra támaszkodva. Bár látszólag a letakarított asztalokat vizslattam, de csak HoSeok képe lebegett előttem. Miért hiányzik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése